Fotó az önéletrajzban

Az Egyesült Államokban tilos, Angliában nem szokás úgy feladni az álláshirdetést, hogy fényképes önéletrajzot is kérjenek. Nálunk azonban megszokott gyakorlat, hogy a papírokhoz egy fotót is csatoljanak a jelentkezők.

A kérdés már csak az, hogy milyen fényképet válasszunk, mert hiába reményt keltő az önéletrajz, ha rossz fotót csatolunk a levelünkhöz, könnyen az elutasítottak közé kerülhet a jelentkezésünk.

 

Ki legyen a képen?

A válasz triviálisnak tűnik, de a gyakorlatban bizony sokszor előfordul, hogy oda nem illő részletek is találhatók a képen. Az ideális fotó a pályázót szemből mutatja, mégpedig viszonylag közelről. Fontos, hogy a képbe ne lógjanak be lényegtelen, zavaró részletek: például virágcserép, szekrény széle, polc… Azt már meg se említenénk, hogy csoportos képek, netalán olyan fotók, amelyek széléről levágtuk a többieket, szintén nem önéletrajz mellé valók.

 

Milyen beállítás a nyerő?

Az egyik legfontosabb szabály a pályázathoz csatolt fotókkal kapcsolatban, hogy ne a magánéleti albumunkból válogassuk őket. Lehet, hogy a legelőnyösebben Károly nevezetű macskánkkal mosolygunk, ezt mégis ki kell rostálnunk. Soha ne küldjünk be egész alakos képet (ha ezt külön kérik, gondosan olvassuk el újra a hirdetést, nehogy egy külföldi night-clubban ajánljanak nekünk remek munkalehetőséget). Nincs szükség semmiféle fototechnikai csodára sem, a barnított, archaikus stílusú művészképek nem kelendőek az álláspiacon. Az ovális keretbe tett tablóképet is hagyjuk, még akkor is, ha pont ez szerepel az érettségi albumunkban. (A régebbi fotókat amúgy is kerüljük, igen lehangoló látvány egy pecsétes, kissé törődött képet beszkennelni az önéletrajz mellé.)
A legjobb megoldás, ha készíttetünk magunkról néhány igazolványképet. Erre tökéletes az utcai automata vagy a fényképész műhelye.

 

Milyen ruhában?

Hasonlóban, mint amiben az állásinterjúra mennénk. Képre nem való a nyári ruha, a sportos öltözék, a póló, a pántos top, a napszemüveg és természetesen a fürdőruha. Hajunk legyen rendezett, sminkünk nem túl feltűnő. Az arckép színe mindegy, lehet fekete-fehér vagy színes, az utóbbinál kerüljük a harsány színeket. A fehér, nem túl kivágott felső mindig jó választás.
Ne gondoljuk, hogy azok a képek, amelyek munka közben ábrázolnak, jó benyomást keltenek. Például újságírói állásra jelentkezünk, és ezért magunkat a számítógép mögött fotóztatjuk le, körülöttünk pedig egy halom újság hever. Ezek a mesterséges beállítások sokszor épp az ellentétes hatást érik el az elbírálónál, és ezért azonnal a kukába kerülhet a pályázatunk.
Még egy fontos szabály a ruházattal kapcsolatban: soha ne menjünk ugyanabban a ruhában az állásinterjúra, mint amelyben lefotóztattuk magunkat. Kínos helyzet, és a munkaadóban óhatatlanul felmerülhet, hogy nincs másik ruhánk, vagy hogy nincs semmi fantáziánk.

 

Hogyan csatoljuk?

Akár levélben, akár e-mailben jelentkeztünk az állásra, a képet az önéletrajz jobb felső sarkába csatoljuk. Ne tűzzük oda gemkapoccsal, és a ragasztózást is kerüljük. A papír legyen egynemű, a kép a szöveggel együtt nyomtatott.



forrás: nlcafé